Hogyan illesszen össze hidraulikus törőket és excavátorokat: gyakorlati útmutató

Három szám – és miért mindháromnak helyesnek kell lennie

Egy törő berendezés és egy gépviselő összeillésének meghatározása három számra vezethető vissza: üzemelési súly, hidraulikus folyadékáramlás és munkanyomás. Ha az egyik szám hibás, azonnal észre fogja venni. Ha két szám hibás, valószínűleg kárt okoz valamiben. Ha mindhárom szám helyes, a berendezés az első naptól kezdve közel a megadott teljesítményjellemzők szerint működik.

Először a súly. A törő berendezés súlya kb. a gépviselő üzemelési súlyának 10%-a legyen – egy 20 tonnás rakodógépnél ez a szokásos érték 2000 kg. Túl nehéz esetén a gépviselő visszarúgás hatására instabillá válik; túl könnyű esetén a rakodógép természetes lefelé irányuló nyomása a törő berendezés házát nyomja össze, ahelyett, hogy a kúpot a feldolgozandó anyagra terelné. Mindkét szélsőség szerkezeti károsodást okoz, csak más alkatrészeket érintve.

A második tényező a folyamatszabályozás, és ez az, amely leggyakrabban megdöbbenti a felhasználókat. Az excavátorok és törőfejek megfelelő összeillésének általános szabálya az egyetlen szivattyú által szolgáltatott folyadékáram biztosítása. Ha egy excavátor maximális folyadékárama 2 × 50 GPM – azaz összesen 100 GPM –, akkor a törőfej maximális folyadékáram-igénye nem haladhatja meg az 50 GPM-t. Ha a szükséges folyadékáram 60 GPM, akkor nagyobb teljesítményű excavátort kell használni, vagy kisebb méretű törőfejet választani. A túlzott olajmennyiség túl gyorsra kényszeríti a törőfejet, ami csökkenti a tömítések élettartamát, és károsíthatja a belső alkatrészeket. A túl kevés olaj csökkenti az ütőerőt, és nem biztosítja a mozgó alkatrészek között szükséges kenőréteget.

Harmadik nyomás. Állítsa be a túlnyomásvédő szelepet a törő üzemi nyomásánál 15–20%-kal magasabbra, és tartsa a visszatérő vezeték visszanyomását a gyártó által megadott határérték alatt – általában 15–20 bar alatt. A helytelenül beállított túlnyomásvédő szelep vagy túlzott visszanyomás túlmelegedést okoz a törőben, amely hőátadódik a hordozó hidraulikus rendszerébe. Ez a három probléma közül a legkevésbé látható, amíg el nem kezdenek meghibásodni a tömítések.

Hordozó súlyosztály vs. törő műszaki adatok: Hivatkozási táblázat

Az alábbi táblázat az öt hordozó súlyosztályt párosítja a tipikus törő szervizsúly-tartománnyal, a hidraulikai igényekkel és az egyes párosítások által kezelt alkalmazásokkal. Ezek iparági átlagértékek – mindig ellenőrizze az adott törőmodell adatlapját és a hordozó saját hidraulikai teljesítményadatát, mivel az egyes gépek eltérnek egymástól.

Mi történik, ha a megfelelés hiányzik

A túlméretezés nagyobb kárt okoz, mint az alulméretezés, és gyorsabban is teszi ezt. Egy túlméretezett törőberendezés egy könnyű gépjárműre nemcsak pénzt pazarol a helytelen felszerelésen – túlterheli a daru karját és a karok csuklóit, több hidraulikus teljesítményt igényel, mint amennyire a kör áramkör tervezve lett, növeli az üzemanyag-fogyasztást, és instabillá teheti a gépet, ha a csákány váratlanul áttöri az anyagot. Egy gyakorlati példában egy 14 tonnás rakodógép karján lévő hegesztési repedések visszavezethetők egy 1200 kg-os törőberendezésre, amelyet eredetileg egy 25 tonnás gépre kellett volna felszerelni. A hordozógép három hónapig működött, mielőtt a fáradási repedések láthatóvá váltak.

A túl kicsi méretű törő más típusú, lassabb meghibásodást eredményez. A gépviselő (carrier) lefelé irányuló nyomást gyakorol a kalapácsra, amikor az a tördelendő anyagra van rögzítve. Ha a kalapács túl kicsi, a túlzott lefelé irányuló nyomás miatt a keret eltorzul, a rögzítő adapterek sérülnek, és idővel hegesztési repedések keletkeznek. Az üzemeltető ezt úgy érzi, hogy a felszerelés ugrál, ahelyett, hogy behatolna – a kalapács tehát nem hidraulikus, hanem szerkezeti teherbírása fölé van terhelve. A megoldás nem a nagyobb erő, hanem egy nagyobb törő alkalmazása.

A térfogatáram-ellentét a mezőn tapasztalt korai tömítéshibák leggyakoribb, folyamatos oka. A felszerelés során használt áramlásmérő a legfontosabb lépés, amelyet a legtöbb szerelő kihagy. Az áramlásmérő segítségével ellenőrizhető az excavátor tényleges kimenete, így a gépviselő kimenete pontosan beállítható a törő optimális működési tartományára („sweet spot”). Ez a lépés húsz percet vesz igénybe, és megakadályozza, hogy a tömítéskészletet 1000 óránként kelljen cserélni ahelyett, hogy 2500 óránként történne meg.

Egy további változó, amelyről a kiválasztási útmutatók ritkán említenek: a közös áramkörök. Ha a gépállomás egyidejűleg működtet egy döntő- és forgatóberendezést vagy egy második segédberendezést is, akkor a törőberendezéshez rendelkezésre álló folyadékáram csökken. Olyan gépnél, ahol a gyártó által megadott segédáramkör-kimenet 150 L/perc, de a döntő- és forgatóberendezés áramkörének fogyasztása 40 L/perc, a törőberendezés 110 L/perc árammal működik – ami potenciálisan alacsonyabb, mint a minimális küszöbértéke. Erősítse meg kifejezetten a törőberendezéshez rendelkezésre álló folyadékáramot, ne a gépállomás teljes segédáramkör-kimenetét.